Negyedik nap

Sajnos egyre inkabb eszreveszem magamon hogy a turelmetlensegem a figyelmetlensegem legfobb forrasa. A turelmetlenseg pedig a kielezett verseny egyik megnyilvanulasa. A masik oldal aminek ezt ki kellene egyenlitenie az a pontossag. Csakhogy en azt gondolom magamrol hogy gyorsan tudok pontos lenni igy hianyzik az igazi ellenhatas. Szakmailag ezzel a gyors es pontos kombinacioval tuntem ki de ez az emberi kapcsolataimban nem mukodik jol. Sajnos a peldaval elen jaras esetemben rettegest szul attol a munkabirastol es teljesitmenytol amit nyujtok. Nehany vezeto kollegamtol pedig meg mindig az a nemtelen vad er hogy tulsagosan elnezo vagyok ami nagyon bant.

Mas. Tegnap eljott nagyobbik lanyom utolso ovodai evzaroja. Nagyon figyeltem es most kevesbe kalandoztak el a gondolataim is. Parszor meghatodtam de  kevesebbszer mint vartam valoszinuleg a figyelem koncentracio miatt. Ezzel az unnepseggel egyutt szoktak az edesapakat koszonteni ami leanyom zokogasaba torkollott. Megilletodotten is allt ki es talan a sok ember, talan az en osszpontositott figyelmem miatt tort el a mecses. Erdekes modon taps tort ki ekkor. Szerencsere azert keresemre odaszaladt hozzam es az olelesben feloldodott es egy kicsit megnyugodott.

Harmadik nap

A tegnapi nap kommunikációs szélsőértéket inkább mélypontnak nevezném. Egy vezetőtársammal ebédeltem aki a szokásos teljes pályás letámadással operált. Na erre semmilyen módón nem tudtam alkalmazni figyelmi stratégiámat. Kénytelen voltam felvenni a kesztyűt és lényegileg minden érdemi diszkussziót a megbeszélésen túlra tolni.

Második nap

Ma Karrier Nap volt a cégnél és meghívtak egy pódiumbeszélgetésre a karrieremről három további vezető kollégával. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra amit általában a kezdeményezést magamhoz ragadva köszöntem volna meg de most tudatosan kiemelt figyelemmel indultam neki a beszélgetésnek. Majdnem minden kérdéskörben utoljára szólaltam meg és mondandómat mindig az előttem szólókéra fűztem fel. Nem feltétlenül értettem egyet egyébként az előttem szólókkal de ettől talán még izgalmasabb, színesebb lett a beszélgetés. Végül az egész annyira jól sikerült hogy nyílt színi tapssal jutalmaztak bennünket a hallgatók és utána többen odajöttek külön is elmondani hogy mennyire pörgős, informatív és magvas volt a beszélgetés. A végén mi is egyetértettünk abban hogy nagyon élveztük a beszélgetést és sokat megtudtunk egymásról. Élénk, lüktető, humoros pódiumbeszélgetés lett belőle - kicsit sajnálom hogy nem készült videó róla.

Első nap

Nagy rákészülés után kisebb csúszással induljon hát el a figyelem blogom.

Hazafelé utazom Amszterdamból egy workshopról amit corporate indítványozott a működésünk átszervezése érdekében. Alapvetően nem hiszek az ilyen Münchausen módszerben de nagyszerű alkalom volt egy ego-centrikus környezetben kipróbálnom a figyelem központú kommunikáció hatékonyságát. Bár határozott koncepcióval érkeztem mégis szándékosan hagytam hogy a többiek nyilvánuljanak meg először és nagyon figyeltem mely pontokon tudom saját mondandómat az övékhez hozzákötni. Miután mindenki túl volt az első szereplésen előadtam az elképzelésemet de kínosan ügyelve arra hogy minden előttem szólóra hivatkozzak közben tulajdonképpen az ő gondolatainak köntösébe öltöztetve azt mintegy összegző esszenciaként. A hatás nem maradt el: a többiek egyként tértek vissza a koncepciómhoz ismételve azt. Végül nem feltétlen legfőbb patrónusom de mindenképpen a hierarchiában felettem álló vezető prezentálta az általam vázolt gondolatokat szinte mérnöki pontossággal. Délután egy másik munkacsoporthoz csatlakoztam így a nap végi összegzésben már egy árnyalatnyit megváltoztatott szavakkal de lényegileg továbbra is a legfőbb motívum az én gondolatom maradt. Efelett érzett elégedettségemet csupán az alulról építkező Münchausen típusú vezetéssel kapcsolatos szkepticizmusom árnyalja dehát ez már nem annyira egy figyelem blog témája.